Szepessy újra alkot, avagy Ahol költök címmel most

Itt ülök csillámló székleten,
a szag bevont,
mikor erőlködve érezem,
az új adag kiront.
Vörös fej, éles nyomás
az anuson,
de múlik a görcs,
a szafalád kioson.
A fal szembe',
támasztom fenyegetve
és míg nő a halom,
-szép kerekre megfogalmazom-
csak attól fázok,
rám nyit az átok
társ a munkában,
vagy valamely főnök,
amíg törléssel törődök.
De most pontot teszek a végére,
kis mazsolát, mint a nyúl,
már csak egy szellő szalad a légtérbe,
és lassan belesimul
testem a mindennapi ember-
közeli elizzadóba:
és folytatódik a tenger-
nyi szellentelen munkaóra.